A laikus ember ezt a természetes anyagot a tengerpartokkal és az útmenti kövekkel azonosítja, amelyekre aztán aszfaltot vagy betont fektetnek. A valóságban azonban a kulé kavics egyedülálló építőanyag és sokoldalú eszköz a táj- és belsőépítészek elképzeléseinek megvalósításához. Általánosságban fogalmazva, ezek kerek formájú vagy lapos kövek.
Itt véget is érnek az általános jelzők, mivel a kulé kavics többi tulajdonsága meglehetősen egyedi. A természetes folyami köveket a keletkezésük helyétől függően, kerek és lapos változatokra szokás osztani. A folyami általában kerekebb. Ez annak köszönhető, hogy a kemény kőzetdarabok a folyómederben való mozgásuk során ütközéseknek vannak kitéve.
A kövek a vízben gurulva sodródnak az árral, miközben minden oldalról egyenletesen őrlődnek. A színe a származási helytől és a kőzettől függ, amiből ered. Azokon a helyeken, ahol egyetlen domináns kőzet van, a kavicsok színe azonos. Amikor viszont a rögök különböző kőzetekből alakulnak ki és keverednek, akkor sokszínű paletta alakul ki.
A dekoratív kövek készítésekor többféle színt és fajtát vesznek. A kulé kavics három fő felhasználási területtel bír: a betongyártás, az útépítés és a tájépítészet. Nem térünk ki az első két pozícióra, amelyek az ipari termeléssel kapcsolatosak. A kertépítésben viszont a folyami kövek minden fajtájának megvan a maga alkalmazási területe. Itt a kulé kavics virágágyások vagy kis kerti utak praktikus és dekoratív felületi kitöltésére használatos, amelyeken mezítláb is lehet járni.