A nagycsoport utolsó hónapjaiban szinte észrevétlenül megváltozik a levegő a gyerekek körül. Egyre gyakrabban kerül szóba az iskola, előkerül az iskolatáska, a ceruzatartó, a leendő tanító néni, és persze megérkeznek azok a kérdések is, amelyek könnyen elbizonytalanítják a szülőt. Felismeri már a számokat? Tud húszig számolni? Nem kellene gyakorolni a betűket? Mi lesz, ha a többiek már sokkal többet tudnak szeptemberben?
Érthető, hogy az iskolakezdés közeledtével szeretnénk minél jobban felkészíteni a gyermeket. Azonban a felkészítés nem azt jelenti, hogy az első osztályt néhány hónappal korábban elkezdjük otthon. Az iskolaérettség ennél jóval összetettebb. Egy leendő elsősnek sokkal nagyobb segítség, ha képes figyelni, megérteni egyszerű feladatokat, észrevenni az összefüggéseket, tájékozódni a térben, ügyesen használni a kezét, valamint kudarc esetén újra próbálkozni, mint az, ha előre bemagoltattunk vele olyan tananyagot, amit hamarosan az iskolában fog megtanulni.
Nem a számsor bemagolása jelenti a matematikai gondolkodást
Egy nagycsoportos könnyedén megtanulhat elszámolni százig is úgy, hogy közben még bizonytalan a mennyiségek valódi jelentésében. A számsor felmondása ugyanis elsősorban egy megtanult sorrend, míg a matematikai gondolkodás ennél sokkal többről szól. Fel kell ismerni, hogy 5 kavics akkor is 5 marad, ha széthúzzuk őket az asztalon, észre kell venni, melyik kupacban van több, meg kell érteni a kisebb-nagyobb, ugyanannyi, előtte-utána vagy rész-egész kapcsolatokat.
Ezeket az alapokat nem feltétlenül munkafüzet fölött lehet a leghatékonyabban megszerezni. Amikor a gyermek igazságosan elosztja a szőlőszemeket két tányér között, megállapítja, hogy a magasabb építőkocka-toronyhoz több elem kellett vagy kitalálja, hány tányért kell az asztalra tenni a vacsorához, már matematikai problémákat old meg.
A jól megválasztott matekos játékok ugyanezt a természetes gondolkodást használják ki. Nem az a céljuk, hogy az óvodás minél hamarabb iskolai feladatokat oldjon meg, hanem játék közben találkozzon mennyiségekkel, sorrendekkel, mintázatokkal és egyszerű logikai összefüggésekkel.
A logikus gondolkodáshoz sokkal több kell, mint számok
Térbeli tájékozódás és vizuális észlelés
A térbeli tájékozódás első hallásra talán nem tűnik az iskolakezdés egyik legfontosabb területének, pedig később az írás, az olvasás és a matematika során is folyamatosan szükség lesz rá. A gyermeknek értenie kell az olyan viszonyokat, mint a fent és lent, előtte és mögötte, mellette és közötte, ezáltal fokozatosan biztonságosabbá válik a jobb és bal oldal megkülönböztetése is.
A vizuális észlelés ugyanilyen fontos. Egy mintázat folytatása, két hasonló ábra közötti különbség megtalálása vagy egy építmény lemásolása mind azt kívánja, hogy a gyermek ne egyszerűen nézzen, hanem tudatosan feldolgozza a látott információt. Később ugyanerre a képességre lesz szüksége akkor is, amikor egymáshoz hasonló betűket, számjegyeket és matematikai jeleket kell megkülönböztetnie.
A matekos játékok között ezért nem csupán olyanokat érdemes keresni, amelyek számokat tartalmaznak. Egy logikai kirakó, formaillesztő, mintakövető játék vagy térbeli építőfeladat ugyanolyan értékes alapozást jelenthet.
Finommotorika és szem-kéz koordináció
Az iskolakezdés egyik leglátványosabb változása, hogy a kézre hirtelen rengeteg új feladat vár. A ceruzát megfelelően kell irányítani, vonalakat és formákat kell követni, később pedig egyre kisebb méretben, pontosabban kell dolgozni. Ehhez nem elegendő egyszerűen sokat rajzoltatni a gyermeket.
A kéz apró izmai gyurmázás, építés, gyöngyfűzés, vágás, ragasztás, csipeszelés és számtalan hétköznapi tevékenység során erősödnek. A szem-kéz koordináció pedig minden alkalommal dolgozik, amikor egy apró elemet pontosan a helyére kell illeszteni, egy építményt minta alapján kell elkészíteni vagy a játéktáblán kell mozgatni a figurákat.
Éppen ezért, az iskola előtti időszakban továbbra is rengeteg helye van az építésnek, barkácsolásnak és szabad alkotásnak. Nem kell minden tevékenységnek látványosan „iskolásnak” lennie ahhoz, hogy később megkönnyítse az iskolai feladatokat.
A játékban úgy tanul, hogy közben nem érzi feladatnak
Az óvodáskor egyik legnagyobb előnye, hogy szinte bármi tanulási helyzetté válhat anélkül, hogy annak neveznénk. Egy társasjátékban számolni kell a mezőket, észben kell tartani a szabályokat, ki kell várni a saját kört, majd el kell viselni azt is, ha ezúttal valaki más nyer. Egy építőjáték közben tervezni, próbálkozni és újratervezni kell. Az egyszerű boltos játékban pedig észrevétlenül megjelennek a mennyiségek, a csoportosítás és az összehasonlítás.
A korosztálynak megfelelő matekos játékok éppen ezért lehetnek jó hidak az óvodai játék és az iskolában egyre tudatosabbá váló gondolkodás között. A gyermek számára továbbra is játék marad a helyzet, miközben gyakorolja a szabálykövetést, a problémamegoldást, a mintázatok felismerését, a mennyiségi viszonyokat és sok esetben a stratégiai gondolkodást is.
Ráadásul egy játékban a hibának egészen más jelentése van, mint egy feladatlapon. Ha nem működött az elképzelés, újra lehet próbálni. Ha rossz helyre került egy elem, át lehet tenni. Ha az első stratégia nem vált be, a következő körben lehet változtatni rajta. A gyermek így azt tapasztalja meg, hogy a gondolkodás nem arról szól, hogy mindenre azonnal tudni kell a helyes választ.
Ez a tapasztalat az iskolakezdés előtt legalább annyira értékes, mint maga a megszerzett tudás. A jól megválasztott matekos játékok sikerélményt adhatnak, miközben természetessé teszik azt is, hogy egy probléma megoldásához néha több próbálkozásra van szükség.
Az iskolaérettség nem verseny
Az első osztályra készülve könnyű belecsúszni abba, hogy folyamatosan azt figyeljük, mit tud már a gyermekünk a kortársaihoz képest. Pedig nem az lesz a legjobb helyzetben szeptemberben, aki a legtöbb iskolai tananyagot sajátította el előre.
Sokkal stabilabb alapot jelent a kíváncsiság, a feladattudat fokozatos kialakulása, a megfelelő mozgáskoordináció, az önállóság, a figyelem, a problémamegoldás és az a belső biztonság, hogy amikor valami elsőre nem sikerül, attól még érdemes tovább próbálkozni. Ezeket a képességeket pedig nem kizárólag célzott fejlesztőfeladatokkal lehet erősíteni. Ott vannak a közös sütésben, építésben, társasjátékozásban, bevásárlásban, kirakózásban és a matekos játékok közben is.
Az iskola előtti hónapoknak ezért nem kell egy hosszú felkészítő tanfolyammá válniuk. Sokkal többet adhatunk azzal, ha továbbra is hagyjuk játszani, kérdezni, építeni, számolgatni, hibázni és újra próbálkozni. Az iskolában hamarosan rengeteg új dolgot fog megtanulni. Nekünk nem az a dolgunk, hogy mindezt előre megtanítsuk neki, hanem olyan biztos alapokat adjunk, amelyekre majd jó érzéssel építhet.